A Junkies tagjai még nem járnak botra támaszkodva, és nagyothalló készülékre sincs szükségük, de tapasztalat szempontjából a legszõrösebb tökû profikat is kenterbe vernék. A fiúk korábban megannyi bandában játszottak – Jack Daniel’s, Téboys (balatoni turné rendes gázsival), Tennessee (fellépés az Ász tévémûsorban), Onix, White Rose, Sister Morphine (elõszerzõdéses klubbanda Los Angeles-ben) -, külön-külön és együtt is szívtak eleget, mire eljuthattak a napokban megjelenõ Nihil címû harmadik albumhoz. Mivel a srácok úgy érezték, hogy a májusi interjú hozzájuk képest túl komoly lett, most a kenderillatú, véborkóla foltokkal tarkított, szexfotókkal kitapétázott próbaterembe invitálták Lénárd Lászlót.

Az új Junkies lemez, a Nihil már nem egy apró, független kiadónál jelenik meg, hanem a Warnernél. Hogy kerültetek hozzájuk?

Dolgozik ott egy lány, Gery Kati - válaszolta Jódli, a dobos - aki már a Káros kazettánál is szerette a bandát, lejárt a bulikra, meg minden.

Tudod, õ ilyen nézegetõs lány - magyarította kicsit furcsán az A & R szakember kifejezést Szekeres András énekes, majd a viharos erejû röhögés után így folytatta - tehát õ figyelgeti az új bandákat, de az a vicc hogy szegény mindig Jódlinak mondogatta, hogy hol dolgozik, õ meg csak bólogatott, hogy persze, persze...

Épp, hogy csak el nem hajtottam szegényt - kezdett mentegetõzni Jódli. Az a baj, hogy egy idõben minden koncert után odajöttek hozzám az állítólagos koncertszervezõk, az önjelölt menedzserek, és azon a héten is vagy 30 kazettát osztogattam szét az efféle figurák között. Persze ezek közül aztán senki nem hívott fel. És ekkor jött oda Kati azzal, hogy tetszik neki a zenénk, látja, hogy jól megy a banda, és tudna segíteni abban, hogy a Warnerhez bekerüljön az anyagunk. Azt hittem, hogy õ is csak egy újabb kazettát akar úgyhogy mondtam neki, hogy majd hívjon fel jövõ hét után! Ha-ha! Két hónapig nem adtam neki sem kazettát, sem másmilyen anyagot, szegény meg csak jött a koncertekre. Késõbb meg is beszéltük ezt a dolgot, és mesélte, hogy nagyon haragudott ránk.

Az az igazság hogy a Warner dolgot még akkor sem vettük komolyan, amikor felmentünk az elsõ tárgyalásra - tette hozzá a bõgõs Riki. - Azt néztük csak, hogy a Madonna aranylemezt meg a különféle CD-ket hogy lehetne lenyúlni? Ha-ha!

Jódli kunyerált is CD-t, meg is mondom mit: Animal Cannibalst! Ha-ha! - poénkodott Barbaró, a gitáros. - Sajnos a Takarítónõ épp nem volt meg, úgyhogy nagyot csalódott!

Aztán felgyorsultak a dolgok - tette hozzá András. - Két héttel a szerzõdés aláírása után már a Bikini stúdióban voltunk. Az anyag addigra már összeállt, mert elég sokáig szerzõdés nélkül voltunk, és tudtuk írni az új dalokat.

A Káros kazettát még az LMS kiadó gondozta, de az a szerzõdés csak egy lemezre szólt.

Egyik fél sem akart hosszabbítani - magyarázta Jódli. - Késõbb Vida Feri már érdeklõdött utánunk, de ez elég egyoldalú dolog volt. Mi ugyan nem pereltük be õket, mint Norbiék, tudod a Prosecturáék, de a viszonyunk nem a legjobb, mert nem fizetett jogdíjat. Ez persze nem nagy lóvé, de az is jól jött volna. Norbi minden nap hívott, hogy Jódli, most voltam benn a jogvédõben pereld már be te is az LMS-t. Miért, van értelme? Persze, válaszolta, jól bepereljük, aztán nagyokat röhögünk! Ha-ha! És õ tényleg meg is csinálta. A Csirkéknél (Üveges Csirkeszemek) meg van az a gitáros, Mamlasz, vele is beszéltem, hogy Norbi perelni akar, de õ csak annyit mondott, hogy hát nem is tudom...

Nem véletlenül Mamlasz a neve! Ha-ha! De egyébként rendes srác, tényleg az, csak nagyon csendes.

De már nem rosszként gondolunk vissza ezekre a dolgokra, hanem csak röhögünk rajta! - tette hozzá Jódli. - Ez olyan, mint a katonaság, utólag csak röhög rajta az ember. Bár én sosem voltam katona... Ha-ha!

Kellet ez a lépcsõfok is - ismerte el András. - A Káros elõtt nem voltunk túl ismertek, most viszont már a terjesztés, reklám, satöbbi miatt jobb, hogy egy komoly kiadónál vagyunk.

Más nem adta volna ki akkor a Junkies kazettát - mondta Jódli. - Hiába vittük bárhová, mindenhonnan elhajtottak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Vida megmentette a zenekart. Ha õ nincs, lehet, hogy most nem is lennénk itt. Az persze más kérdés, hogy a kazettákat mi hordtuk körbe a boltokba...

Az elsõ kazitok egyébként hol jelent meg?

Az még a legendás Aréna kiadónál! Ha-ha! - röhögött fel Jódli. - Azt hittük, hogy úristen, mi lesz most, megvan a szerzõdésünk! Mindent mi fizettünk, õk csak kiadták a kazettát, de akkor azt hittük, ez a legjobb lehetõség! Ha-ha!

Itthon minden bandának végig kell járnia ezeket a lépcsõfokokat. Ez az egészséges - jelentette ki Barbaró.

Igy tanul a hibákból, szopásokból, átb...ásokból - magyarázta Riki - és emellett mindig történnek kalandok, amiken jókat lehet utólag röhögni. Az nagyon nem szimpatikus, amikor egy banda egybõl valami nagy kiadónál indít, tele reklámmal, minden mással.

De ez csak a rockbandáknál van így - mondta Barbaró. - A divatzenéknél nem számít. Ott az a lényeg, hogy minél hamarabb lemásolják az aktuális hullámot, aztán a kiadó benyomja õket a tévébe, lemegy párszor a klip, és máris végigplaybackezhetik, végigkaszálhatják az összes diszkót.

Nálunk az a jó, hogy senki sem dobott fel minket, senki sem nyúlt a hónunk alá, mindent magunk csináltunk, és minden lépcsõfokot végigjártunk - csatlakozott hozzá András.

Ezek a lépcsõfokok zeneileg is megvoltak - fokozta a dolgot Riki. - A korai zenénket a kiadó érdemelte meg!

Nagyon be kell rúgnunk ahhoz hogy azt betegyük a magnóba! Ha-ha! - röhögött Jódli. - A Károst vagy az új lemezt örökké fel fogjuk vállalni, mert ezek már tényleg bennünket mutatnak, de az az elsõ kazi... Mondjuk, más is volt a felállás. Az egész zenekarból egyedül Attila játszott rajta.

És ha nem jelentkezik valami kiadó, mit csináltatok volna?

Saját kiadóban gondolkodtunk korábban is - felelte Jódli. - Szereztünk volna kölcsönöket, úgy 3-4 kilót, és ha eladtunk volna kétezer kazettát, egálban is lehettünk volna. Ezzel csak az a baj hogy ha vidéken a buli után el is adunk valamennyi kazettát, az a pénz azonnal a technikushoz vándorol, hogy néha õ is kapjon egy kis pénzt. Vagy pedig piát veszünk belõle. Most gondolj bele, hogy tudnánk félrerakosgatni kétezer kazetta árát?! Még a kölcsönt sem tudnánk visszafizetni! Mondjuk a St-Art produkciós Sebi is elindult kiadót keresni nekünk egy kazettával, és volt is az EMG-nél, vagy a BMI-nál vagy hogy a f...omba hívják õket... Ha-ha! De semmi válasz. Közben bejött ez a Warner dolog.

Miért pont a Bikini stúdióban vettétek fel a Nihilt?

Ez most, ilyen Action dicséret - mosolygott Jódli - de a lemezeik tényleg jól szólnak, és ezért gondoltunk a Bikinire. Mehettünk volna bármelyikbe, de nekünk ez nagyon is megfelel.

Vedres Joe-t is ismertük korábbról. Tudtuk, hogy semmivel sem lehet kiakasztani. De aztán mégis sikerült! Ha-ha! - nevetett Barbaró.

Mondjuk Vida Ferit sem lehet könnyû kiakasztani...

Ez igaz, bár nekem egyszer sikerült - büszkélkedett András. - Mikor elhagytam az esernyõjét! Ha-ha! Fennhagytam a buszon, és minden nap, mikor megkérdezte, hogy visszahoztam-e az esernyõt, mondtam, hogy holnap hozom! Ha-ha!

A Junkies sokáig csak Pesten volt ismert, de azóta már az Akelával is körbejárták az országot.

Az is egy teljes nihil turné volt - mesélte Jódli. - Elõfordult, hogy Pávcsitól kellett kölcsönkérnünk, hogy egyáltalán haza tudjunk jönni!

Szegeden már utolsó elkeseredésemben odamentem egy csajhoz azzal, hogy mi vagyunk a zenekar, hadd aludjunk már nálad. És beleegyezett! - tette hozzá András.

Ez egy klubban volt a koncert után, ahová egyébként már csak úgy tudtunk bejutni, hogy Káros kazettával fizettünk a bejáratnál - fokozta a sztorit Jódli.

Ebben a felállásban ez a turné volt az elsõ - tette hozzá Riki - és egyrészt még jobban összekovácsolódtunk másrészt meg az volt a jó, hogy végre az ország minden részében megmutathattuk magunkat.

Meg is beszéltük az Akelával, hogy a két bandában a sofõr a legjobb zenész! Ha-ha! - röhögött Jódli.

Képzelj el egy emberekkel teli öltözõt, és amikor a sofõr megfogta a basszusgitárt és elkezdett játszani rajta, néma csend lett és mindenki õt nézte. - mondta Riki.

Olyan szólókat játszott a bõgõn, amiket én a gitáron nem tudnék lejátszani! - nevetett Barbaró. - Utána gondolkodtunk is a feloszláson, de inkább jól berúgtunk! Ha-ha!

Elõzõleg tartottunk egy kicsit az Akela közönségtõl, de nem volt gond - mondta András. - Azóta rengeteg levél is jött, hogy ott láttak minket elõször. Nyilván, a legtöbb Akelás nem jön majd le egy önálló Junkies bulira, mert számukra csak az Akela létezik, de talán pár embernek tetszettünk.

Egy-két helyen nagyon nézték a fekete rúzst, a fekete karikákat - mondta a szokatlan megjelenésû Riki, aki néhány éve még Los-Angelesben riogatta a közönséget - például Tatabányán is. De szerintem, ha valaki meri vállalni önmagát, akkor ezt a közönség is tiszteli. Ha érzi, hogy az tényleg belülrõl jön. Van egy alap-Junkies rajongó srác, Steve, pont Tatabányán, és õ is kihúzott szemekkel jött le a bulira, a karjára meg egy hatalmas Junkies logót tetováltatott. Engem túlságosan nem tud zavarni, ha egy kopasz beszól nekem, hogy buzi, mert kurvára nem úgy nézek ki. Számomra ez a természetes.

Zalaegerszegen is jöttek Junkies pólós emberek - tette hozzá András - és még néztük is, hogy honnan van pólójuk. Ismerték a számokat, és a helyi keverõs is azt mondta, hogy ilyen beindulást õ még nem látott. Alig várjuk, hogy újra Zalaegerszegen játsszunk!

Arról, hogy Riki miért épp Magyarországon pengeti a basszusgitár húrjait, rengeteg híresztelés kering, de most itt az igazság.

Volt, aki tényleg elhitte, amit egyszer viccbõl pont nektek nyilatkoztam arról, hogy megöltem kint egy újságírót, és ezért jöttem át - kezdte a sztorit a basszusgitáros. –

Sokáig mi sem tudtuk az igazat, ami egyébként még ennél is durvább... - szólt közbe Barbaró.

Legyen elég annyi, hogy be akart szállni a legendás Junkiesba! - jött a poén, ki mástól, mint Jódlitól. - Számûzték szegényt Los Angelesbõl! Ha-ha! Jött Eddie Vedder meg szegény Kurt Cobain, és kiüldözte a városból az LA Gunst, a Warrantot, meg Rikiéket a Sister Morphine-nal! Ha-ha!

Nem akarom elrontani a hangulatot, de elég kemény dolgok mentek LA-ben - tért a lényegre Riki. - Rengeteg volt a drogtúladagolás, és én sem becsültem sokra az életet. A gitárosunk elvonóra ment, de nem sikerült neki, és amikor az énekesünk öngyilkos lett apám házában, a családom jobbnak látta, ha elmegyek egy nyugisabb helyre.

Nem gondolták, hogy Pesten van egy Junkies zenekar... - mondta Barbaró mosolyogva.

Az milyen lehetett mikor Riki apja megtudta hogy a fia a tisztulás helyett belépett egy Junkies nevû zenekarba - röhögött fel Jódli.

Tényleg tisztulásféle életet próbáltam élni - bizonygatta Riki - de amikor megláttam egy DAT-kazettán a Junkies nevet egybõl azt mondtam, hogy húha!

Na végre, ezeknél biztos van valami cucc... Nevelett Jódli.

A múlt nyáron kinn voltam Los Angelesben, és érezhetõen kezd visszajönni mindaz, ami az elmúlt évekbõl hiányzott - mesélte tovább Riki, - Körülnéztem a klubokban, a Roxyban, a Rainbowban, és rengeteg ismerõssel találkoztam. Egy modern verziója alakult ki a rockkörnek. Egy súlyos, ipari verziója a régi Los Angeles-i glamnek. Egyszerre szép és destruktív, tele fájdalommal önkínzással. Annyi zenekar van, hogy az hihetetlen, és olyan fazonok mászkálnak az utcán, hogy itt egybõl darabokra szednék õket. Ilyen Marilyn Manson figurák.

Az ott egy komoly dolog, mármint a zenélés, ami viszont itthon megy, az csak játék, LEGO-zás - legyintett Barbaró. - Ha ott befut valaki, akkor betegre keresi magát, itt viszont csak éhen halni lehet.

Riki, azt is meséld el hogy hívtak a W.A.S.P.-ba! - dobta fel Jódli a sztorit.

Á, ez csak annyi, hogy a régi Sister Morphine ritmusgitáros - most is a szakmában dolgozik - szólt, hogy Blackie-ék kirúgták az új bõgõsüket, és keresnek valakit a turnéra. Többször is telefonált, hogy küldjek új promóciós anyagot, mert van esély. Mark szó szerint azt mondta, hogy "You got that sick fuck element, what they need". Elkezdett dobogni a szívem, de végül is lehet, hogy egyetlen turné után kiraktak volna. Csak egy bérmunkásra volt szükségük. Bizonytalan is voltam magamban, mert hát gyerekkori kedvencekrõl van szó. Meg itt a Warner-szerzõdés, a lemez. Ez a négy ember ugyanazt akarja, és hajlandó mindenre a cél érdekében. Ez egy hosszabb távú dolog.

Azt még mindenképp el szeretném mondani, hogy a lemez kiadásával most nagyon megkönnyebbültünk - tette még hozzá András. - Ez a legfontosabb dolog az életünkben, és amikor fél év huzavona után kiderült, hogy kijöhet a Warnernél a lemez, nagy kõ esett le a szívünkrõl. Ha ez nem jött volna össze, úgy éreztem volna, hogy az életem célját vették el tõlem. Kicsi kölyök óta errõl álmodoztam. Ha sikeres a banda, ha nem, az a lényeg, hogy zenélhetünk, kellemes perceket szerezhetünk a rajongóknak és persze õk is nekünk...

A Junkies lemezbemutató koncertje június 13.-án lesz az E-klubban, dedikálás pedig aznap délután négytõl az MCD-ben!!!