..:1997:.. : ROCK GYÉMÁNTOK: Junkies (1997. december) |
ROCK GYÉMÁNTOK: Junkies (1997. december)
2006.04.23. 08:29
Az 1997-es őszi Tankcsapda turné állandó vendég zenekara a budapesti Junkies volt....
Az 1997-es õszi Tankcsapda turné állandó vendégzenekara a budapesti Junkies volt. A koncertkörút szolnoki állomásán a buli után sikerült a négy zenészt - Szekeres András énekest, Barbaró Attila gitárost, Riki Church basszusgitárost és Somogyi Jódli dobost - mikrofonvégre kapni, hogy kissé kaotikus körülmények között, az öltözõ és a büfé között mászkálva kifaggassam õket a Junkies titkairól, valamint a legújabb albumról, a Nihilrõl.
Jódli, hozzád intézném az elsõ kérdést...
Jódli: Jaj, de jó, hurrá, végre valaki a dobosra is kíváncsi, én is beszélhetek már egyszer...
Szóval a korábbi zenekarod, a...
Jódli: Ó, hagyjuk már ezt a kérdést, ne feszegessük a múltat.
Na jó, akkor más.Bár a turné java még hátravan, de eddig hogy érzitek magatokat a TCS vendégeként, egyáltalán, milyenek a bulik, hogy veszi a lapot a közönség?
Attila: A Tankcsapdának köszönhetõen eddig még mindig tulajdonképpen telt ház elõtt játszottunk, és így elég sok olyan ember láthatott minket, aki eddig még nem hallott rólunk. A bulik pedig fergetegesek, eddig nagyon oké minden.
Az új, Nihil címre hallgató album dalai adják a buli gerincét, a régebbi anyagokról csak a Vesztettél hallható. Hogy látjátok, mennyire tetszenek a rajongóknak az új szerzemények?
Attila: A koncerteken úgy látom, hogy elég jól bejönnek a dalok, elég sokan éneklik velünk a szövegeket - mint ahogyan azt te is tetted -, úgyhogy meg lehetünk elégedve a fogadtatással. A bulik után is, amikor odajönnek hozzánk, általában kedvezõ véleményeket mondanak, azaz ez a fajta visszajelzés is pozitív.
Mi az oka annak, hogy a korábbi anyagaitok tulajdonképen ismeretlenek a nagyközönség elõtt, országos szinten értve?
Jódli: Sajnos a korábbi kiadónk nem igazán fektetett túlságosan nagy hangsújt a hírdetésekre, reklámokra, valamint eléggé gyenge volt ezeknek a lemezeknek a terjesztése is. Az egész annyival el volt intézve, hogy lement néhányszor a Metal Hammerben egy negyedoldalas fekete/fehér hírdetés, aztán slussz-passz. A Káros az egészségre albumot pl. vidéken szinte alig lehetett kapni. Biztos vagyok benne, hogy az eladott lemezek háromnegyedét Pesten vették meg. Sõt, lehet, hogy talán még többet is... A Nihlt viszont már egy nagy cég adta ki, rendesen meg van oldva a terjesztés, lehet kapni mindenütt. Csinálhattunk klippeket, szerepelünk a tévében, a rádióban és hát rendesen megturnéztathatjuk az anyagot az egész országban. Sõt, aki most eljön minket megnézni, az bónuszban láthatja még a Tanksapkát is. Ha-ha...
Köztudott, hogy Szekeres András egyik beceneve Majom. András, honnan ered ez a meglehetõsen furcsa név?
Jódli: Majom nagyon harap arra, ha valaki Majomnak hívja, de te nevezd csak így nyugodtan...
Na jó, szóval András! Honnan is ez a név?
András: Nem egy olyan különös történet ez az egész, nem kell semiféle nagy dologra gondolni. Régebben, mikor beszélgettünk egymással, mindig úgy szóltunk a másikhoz, hogy figyelj már ide, te majom. Na, hát aztán így maradt rajtam.
Ekkor jött el az a pillanat, amikor aztán az addig normális mederben folyó beszélgetés végképp eszement formát öntött. Megjelent, mit megjelent, berobbant Riki Church, a bõgõs, és innentõl kezdve lehetetlenné vált irányítani az eseményeket.
Riki: Öcsém, b...meg, milyen fényképeket szereztem! Ezt nézd b...meg! Tudod, még amikor régebben voltunk itt, akkor csinálta valaki, és most adta ide. Hú, de állat! Nézd csak, b...meg, itt szívott be elõször a Majom... Ja, itt meg megy az interjú? Hát akkor én is válaszolok: Prrrrrrrrrrrzzzzzzzzzzzzzfffffffffhhh!
A többiek közben mind egy kupacba verõdtek, és hangos röhögések közepette elemezték a látottakat. Riki ezalatt átöltözött, és módunkban állt megtekinteni a bõgõs lángvörös alsógatyóját. Mit mondjak, edzett idegek kellettek a látványhoz...
Miután az már látszott, hogy itt még egyszer nem lesz normális beszélgetés, inkább a kinti bárpultnál folytattuk tovább a dumálást, némi sör és vörösbor társaságában:
Riki! Hiányoltunk a Szigeten. Mi volt az oka annak, hogy egy ilyen fontos bulit ki kellett hagynod, és helyetted az Idolzzos Szityó nyomult a négyhúroson?
Riki: Ki kellett utaznom Amerikába, Kaliforniába a szüleimhez, mivel néhány hónap múlva feleségül veszem a barátnõmet, és el kellett egy-két dolgot intéznem. A barátnõm egyébként kozmetikus, és õ készíti el a bulik elõtt a csodálatos sminkemet. És nagyon IMÁDOM!!!
Ez utóbbi szavak már egy hangos csatakiáltásként hangzottak, mialatt Riki egy látványos vetõdéssel fenn termett a kb. másfél méter magas bárpulton, a pultosok "legnagyobb" örömére. Miután a karjaira tekert láncok hangos csörgetését és az IMÁDOM üvöltéseket még néhányszor a széles nyilvánosságnak is elismételte, Riki hajlandó volt engedni a csaposlányok azon kifejezett kérésének, miszerint másszon már le végre onnan.
Innentõl ismét a kérdezõn, azaz rajtam volt a sor:
Ti valóban...
Riki:Prrrrrrrrrrrzzzzzzzzzzzzzfffffffffhhh! Prrrrrrrrrrrzzzzzzzzzzzzzfffffffffhhh!
Szóval Ti valóban junkie-k vagytok, avagy ez csak egy jól hangzó név volt a számotokra?
Riki: Nézd, a junkie szó nem kifejezetten azt jelenti, hogy narkós, inkább függõségnek lehetne fordítani. Amerikában például használják úgy is, hogy sweet junkie, azaz édességfüggõ. De lehet sokféle más összefüggésben is használni. Mi tudod igazi rockereknek érezzük magunkat, talán a nevet nálunk úgy lehetne a legjobban értelmezni, hogy rockfüggõk vagyunk...
Végezetül álljon itt egy megjegyzés Jódlitól:
Nem biztos, hogy Rikinek mindenben igaza van...
|