Júniusban már megvásárolható a boltokban a Junkies harmadik albuma, ami a Warner/Magneoton égisze alatt fogant. Nem csoda, hogy a látványos, húzós punk-rockban utazó arcokra lecsapott az ország egyik legelismertebb, legeredményesebb kiadója, hisz’ a „dzsunkák” az elmúlt esztendõkben olyan magabiztossággal törtek elõre, amely példaértékû lehet azok számára is, akik csak magyarázkodnak és kritizálnak abból a megfontolásból, hogy elfogadhatóvá tegyék saját bizonyítványukat. A Junkies fejlõdésének és eredményeinek a titka: céltudatosság, alázat és munka. Ilyen egyszerû lenne?

Elõzõ albumotok, a „Káros az egészségre” annak ellenére sikeresnek mondható, hogy túl nagy felhajtást nem csapott körülötte akkori kiadótok. Szinte folyamatosan szerepeltetek a fõvárosi klubokban, sõt nézõcsúcsokat is megdöntöttetek, ráadásul az E-klub közönségszavazatai alapján a ’96-os esztendõ reménységeinek választották a zenekart.

Attila: Az elõzõ kiadónk egy jó lépcsõfoknak tekinthetõ, mert az ott készített albumunk alapján figyelt fel ránk a Warner.

András: Nagyon fontos a zenekar életében, hogy idekerültünk, mert végre normális körülmények között tudunk dolgozni és nem kell attól félnünk, hogy elkallódunk. Itt minden támogatást megkapunk annak ellenére, hogy ennél a nagy nemzetközi kiadónál mi csak kis halnak számítunk.

Rikki: Egy hozzánk hasonló stádiumban lévõ zenekar számára csakis ez a járható út! Tehát elõbb egy kisebb független lemezcégnél megjelentetni az anyagot, ami megfelelõ ugródeszkának tekinthetõ a magasabb régiók felé.

A fõvárosban már magabiztosan adhattok önálló koncerteket, de mi a helyzet az ország többi részével?

Attila: Gyakorlatilag minden héten játszunk vidéken is, sõt olyan helyekre, mint Paks, Dunaújváros, Érd vagy Zalaegerszeg gyakorta visszatérünk. A nagyon távoli helyekkel az a baj, hogy nem ismerik a zenekart és nem is tudnak fix pénzt fizetni. Viszont, ha százalékért bevállaljuk a bulit, akkor az is elõfordulhat, hogy még a benzinpénzt sem fedezi a gázsi.

Térjünk rá a „Nihil” címû új albumotokra! Hol rögzítettétek a lemez zeneanyagát?

Attila: A Bikini stúdióban vettük fel Németh Lojzi és Vedres Joe hathatós segítségével. A Demonstráció III-ra felkerült „Ennyi kell” címû nótánk kapcsán már dolgoztunk együtt, így ismertük a körülményeket, az embereket, ráadásul tapasztalataink szerint innen elég jól megszólaló munkák kerülnek ki.

Jódli: Mehettünk volna ennél drágább stúdióba is, mert kifizette volna azt is a kiadó, de mi Lojziékkal maximálisan elégedettek vagyunk.

Mennyi idõt töltöttetek a stúdióban?

Jódli: Kábé 180-190 órát. Ezen idõ alatt viszont elég sok mindent rögzítettünk.

Attila: Közel dupla lemeznyi anyagot vettünk fel, mert csak a 14 új szám kitesz 60 percet, plusz a kiadó kérésére fölvettük újra a „Vesztettél” és a „Félsz” címû nótákat is. Igaz mi nem akartuk megbontani a friss dalok egységét, de a kiadó kérte, hogy bonuszként ez a két régebbi szerzeményünk is szerepeljen az anyagon.

Folyamatosan írtátok az új dalokat, vagy volt egy bizonyos periódus, amikor nekiveselkedtetek az album összeállításának?

Rikki: Folyamatosan születtek a nóták és amikor már olyan stádiumba kerültek, akkor kidolgoztuk õket. Egyébként elég gyorsan haladtak a dolgok.

András: Már a lemezszerzõdés aláírása után két héttel stúdióban voltunk, talán még egy-két szöveget kellett megírni.

A kiadó hogy harapott rá az új dalokra, kijártak a koncertjeitekre vagy próbákra?

Attila: Kértek egy demót, amit a próbatermünkben vettünk fel.

András: Amitõl el is bizonytalanodtak!

Jódli: Még a „Káros…” alapján figyeltek fel ránk. A Warnernél Geri Kati többször is látott minket játszani és az Õ javaslatára néztek meg minket decemberben Pásztor Lászlóék. Látták, hogy mûködik a zenekar és ezek után kértek egy friss anyagot, amire azt mondták, hogy oké a dolog.

Az elõzõ lemezetekhez képest a „Nihil” változatosabb…

Attila: Még nem sokan hallgatták az anyagot, így nem tudom, hogy aki elõször meghallja annak mi a véleménye, de szerintünk zeneileg azt folytattuk, amit elkezdtünk a „Káros…”-on. Viszont az is igaz, hogy nem állítottunk szûk határokat, sok minden belefért, ami miatt változatosabb lett az anyag. Ez fõleg azért fontos, mert elég hosszú a lemez.

Rikki: Szerintem, akár egy punk, akár egy hardcore rajongó hallgatja meg a lemezt, talál rajta olyan mozzanatokat, dalokat, ami izgalmas lehet számára.

Szövegileg történt-e váltás, változás?

Attila: Szövegileg is maradt az elõzõ vonal, de most ügyeltünk arra, hogy egy bizonyos koncepciót kövessenek a szövegek. Úgy raktuk össze a számokat, hogy az egyikbõl következik, folytatódik a másik sztorija. Azért ez még nem egy koncept-lemez. Amit a szövegekkel el akarunk mondani, az az, hogy ebben a kis elbaszott országban mi hogy látjuk a dolgokat, mi az amiért érdemes bármit is csinálni és egyáltalán: mit jelent számunkra junkie-nak lenni. Tévedés ne essék, ez a szó egy felfogást, egy világnézetet takar! A szövegek különben eléggé gunyorosak, ironikusak, akad benne némi depresszió is, bár mi nem vagyunk egy kesergõ banda. Azon nagyon sokat gondolkoztunk, hogy mi legyen a lemez címe, míg végül Majomnak (Szekeres András énekes) beugrott a „nihil” szó, ami tökéletesen takarja a szövegvilágot. A nihil azt jelenti: minden érték tagadása, a lét semmibe vétele, stb. Ez nagyon jellemzõ ránk, mert mint emberek eléggé mihasznák vagyunk.

Ti nagyon adtok a külsõségekre, a látványra.

Attila: Igen, mert ez az egyetlen dolog, amit igazán szeretünk csinálni ebben az életben!

Rikki: Mind a négyünk ízlése megtalálható a kiállásunkban. Nekem az a véleményem, hogy ne csak a zene legyen, hanem legyen látvány is, amitõl egy csapat igazán show lehet! Ha valaki eljön megnézni minket, annak a bulink igenis legyen egy fertõzõ, agyba pecsételõ élmény.

Attila: Lehet, hogy pont a szimpla, nyers zenénktõl és a feltûnõ megjelenésünktõl, a látványtól izgalmas a zenekar.

Mi várható a Junkiestól a lemez megjelenése után?

András: A lemez megjelenésével egyidõben már játszunk is az ország különbözõ pontjain. Budapestet most szándékosan elhanyagoljuk egy kicsit, hogy a június 13.-i E-klubban tartandó lemezbemutatónkig minden szimpatizánsunk megismerhesse az album dalait, szövegeit. Nagyon nagy showt akarunk csapni! Nyáron minél több fesztiválon szeretnénk jelen lenni, majd õsszel szeretnénk egy országos turnét is lebonyolítani. Hogy kivel, az maradjon még titok, addig, amíg nem biztos a dolog.

És vajon mit vár el a zenekartól a kiadó?

Jódli: Mint a legtöbb profi cég, õk is hosszabb távra terveznek. Így van ez a Junkies esetében is.

Persze az elvárás, hogy ne bukjunk meg ezzel az anyaggal, de a cél az egészséges fejlõdés. Bizonyítanunk kell és mi bizonyítunk is!