WANTED: Nihil és buli (1997. július)
2006.04.23. 08:26
Bevezető helyett álljon itt néhány sor...
Bevezetõ helyett álljon itt néhány sor: Vasárnap betéve tudja a Bibliát, hétfõn betépve dugja a kisfiát. Aztán egy ars poetica: Még egy kortyot a piából, még egy slukkot a pipából, még egy falatot a kenyérbõl, még egy napot az élettõl. A Junkiesnak júniusban új lemeze jelent meg, méghozzá egy multicég gondoskodásával. Budapest legtarkabarkább punk and roll zenekarának tagjaival, Szekeres András énekessel, Riki Church basszusgitárossal, és Barbaro Attila gitárossal üldögélünk a Backstreet Boys-poszterrel frissen feldíszített szerkesztõségi szobában, miközben egy angol metálmagazin lapjait nézegetjük.
Szóval Kula Shaker rajongó vagy?
András: Aha. Fõleg ilyen zenekarokat hallgatok úgy egy éve… Oasis, Blur meg ilyenek.
Szereted az Oasist?
Te, nem vagyok egy Oasises. Soha nem bírtam. Amikor kijött az elsõ lemez…
András: Nekem az jobban bejön, mint a második.
Mennyire különbözõ a zenei ízlésetek? Attila?
Elég tág, mert az András a britpop dolgokat bírja, de bejön neki a Helmet is meg a durvább zenék.
András: Persze, mindenben a jót próbálom megfigyelni, és nem aszerint behatárolni, hogy ha a torzító ötösre van állítva, akkor azt már nem szeretem.
Riki: A magam részérõl mostanában olyan új zenekarokat hallgatok, mint a Korn, én is szeretem a Blurt…
Attila: Meg vannak régi nagy kedvencek, mint a Jódlinak, aki most nincs itt, a Kiss, az Aerosmith…
Riki: Az új Depeche Mode is jó.
Attila: Abszolút. Különben így visszahallgatva a régi Depeche Mode-ot, egész jól bejön, mert régen taszított az õket körülvevõ mánia.
Mennyire tartjátok magatokat felnõtt zenekarnak?
Egyszerre: Semennyire!
Attila: Ez egy kettõs dolog, mert mi nagyon hülyék vagyunk, de azért olyan szempontból már elõreléptünk, hogy van már határozott mondanivalónk. A Marilyn Manson ezért tetszik nekem, mert pontosan tudja, mit akar mondani.
A Káros az egészségre! demón is megvolt már a határozott gondolati vonalvezetés szándéka.
Attila: Mi is úgy gondoljuk, hogy a Káros a Nihil elõzménye. De egyébként az nem demó, hanem az LMS jelentette meg. Elõre eldöntöttük, hogy úgy kéne összehozni az új anyagot, hogy valahonnan elindulni és valahova elérkezni a szövegekkel. Ha lazán is, de egymáshoz kapcsolódnak a szövegek, és egy kerek képet adnak arról, hogy vélekedünk a világról.
András: A Nihil cím a hangfelvétel elkészítése után keletkezett. Egyszerûen ez jellemzõ a dalokra.
Mennyire azonosultok a szövegeitekkel?
Attila: Teljes mértékben. Egy-két számot valós események ihlettek. Direkt indítottuk így a lemezt, a Nem vagyok jól abszolút negatívan áll hozzá a világhoz, de azért nagy adag életkedv buzog bennünk. Mi inkább azokat a dolgokat szeretnénk kizárni az életünkbõl, amiket nem tartunk fontosnak.
Mi az, amiket fontosnak tartotok?
Attila: Te, végülis ez az egész életmód. Amire Magyaroszágon egy átlagos fiatalnak lehetõsége van, hogy elvégzi iskoláit, elmegy dolgozni szarért-húgyért, végigcsinálja így az életét, családot alapít, nyugdíjba megy. Nem túl vonzó. Mi inkább az élet bulisabb oldalát fogjuk fel. Ez a zenekar a legfontosabb, amit csinálni akarunk, és minden, ami ezzel jár, tehát a bulizás. Léhûtõ életforma valamilyen szinten, de azt hiszem, fontos.
András: Ez is sok munkával jár. Felvenni egy lemezt, koncertezni, de közben úgy tekintünk ezekre a feladatokra, mint szórakozásra. Kellemes a hasznossal.
Attila: A hasznosság azért sántít egy kicsit, mert elég nehezen élünk meg a zenélésbõl. Ha esetleg szerencsések leszünk, akkor eljutunk egy olyan szintre, hogy ha nem is gazdagszunk meg belõle, de legalább meg tudunk élni egy pár évig.
Elég sok zenekar énekelt ezekrõl a dolgokról az elmúlt harminc év során, aztán mindenki családot alapított.
Attila: Vagy meghalt!
András: Az ember mindig folyamatosan fejlõdik. Ha bárki visszanéz a tíz évvel ezelõtti dolgaira, akkor nevethet rajta, hogy mennyire hülyén képzelte el a dolgokat. Lehet, hogy tíz év múlva mi is nevetni fogunk mostani magunkon, de jelenleg ezek nekünk nagyon fontosak és eszerint élünk.
Attila: Nem hiszem, hogy nevetni fogunk, mert szerintem teljesen õszinte, amit csinálunk. De nem tervezzük a jövõnket. Valami úgyis lesz.
Riki, te mit áldoztál fel?
Riki: Végülis mindent. Nekem kint volt az életem Amerikában, azt feláldoztam. Már itt vagyok több mint három éve.
Gyerekkorod óta kint éltél?
Riki: Igen, hatéves korom óta. Szüleim kint laknak. Nyaranta hazamegyek pár hónapra. Nekem Amerikában is ugyanilyen életem volt: zenekar, klubok.
Lehet, hogy az elkövetkezendõ hónapokban a rólatok szóló lemezkritikák föl fogják hánytorgatni, hogy a szövegvilág és a zene kissé hasonlít a Tankcsapdára. Felróhatják-e, hogy a kiadó egy pót-Tankcsapdát akar belõletek kreálni?
András: A kiadónál levõ rockzenekarok mielõtt odakerültek volna, már mind országosan ismertek voltak: az Akela, a Moby Dick, az Edda, a Tankcsapda. Mi vagyunk az elsõ ismeretlen rockzenekar a Warnernál. Szélsõséges irányban akarták kipróbálni, hogy a bandának milyen a hatása. Ez nem kisebbíti a mi érdemeinket (nevetés), a kiadó nem véletlenszerûen nyúlt bele egy zsákba, hanem mi is bizonyítottunk már, Budapesten teltházas bulikat tartottunk, sõt, a hasonló nézõszámot produkáló rockzenekarok közül egyedül nekünk nem volt szerzõdésünk egy multinacionális kiadóval. Biztos, nem egy pót-Tankcsapdát szeretnének belõlünk csinálni és mi sem érezzük úgy.
Riki: Nagyon szeretjük a Tankcsapdát, meg a szövegeiket, de nem õk találták ki ezt a hangzást.
Attila: Nekem valóban Lukács volt az elsõ olyan magyar szövegíró, akire felkaptam a fejem, hogy hú, ez tényleg jó. Én is szeretem a szójátékokat. Egyébként nem bánom a párhuzamot. Mindenkinek megvannak a maga gyökerei, Lukácsnak a régebbi szövegei például eléggé aurórásak.
András: Visszamehetnénk akár Bill Haleyig.
Riki, a glames külsõ honnan jön?
Riki: Én nem tartom magam glamsternek. Régen, amikor úgymond ez divat volt, akkor benne voltam én is, de ízlésesen. Ha valaki kihúzza a szemét vagy feltesz egy fekete rúzst, az még nem feltétlenül a glamsterség jele. Soha nem voltunk egy glam zenekar. A Depeche Mode is sminkeli magát, a Marilyn Manson is. A glam-korszak végén kint a glam átment a punkba, ami egy elkorcsosult szépséget mutatott be, mert a klasszikus glam eredetileg a Poison-féle pretty boy volt. Most gótikus, ipari és durvább társulatok ötvözik a zenét és az imágót. Fontos egyébként a látvány, a közönség nagy része a szemével nézi a zenekarokat.
Melyik a legjobban öltözött magyar rockzenekar?
Riki: Mi vagyunk!
Attila: A Hooligans, a Hooligans! Õk azok, akik elneveztek minket Girlschoolnak.
András: És elnevezték a Black-Outot Kelly Familynek! Aztán összefogtunk a Black-Outtal és kitaláltuk, hogy a huligánok tisztára olyanok, mint a Hip Hop Boyz. Egyébként nagyon jóban vagyunk.
|