Aki ismeri (ismerte) az ercsi Ónixot, tudja, hogy Szekeres András hosszú idõn keresztül ott koptatta hangszálait. Már akkor lehetett sejteni, hogy egyszer még ismert énekes lesz belõle. Aztán átigazolt a Junkiesba és azóta terelõdött a figyelmem a „narkósok”-ra. Hallottam párszor az elsõ lemezüket és már gyakoribb vendége volt a deckemnek a Káros az egészségre kazetta, de egy bizonyos – limitált – nagyságú érdeklõdésnél többet nem tudtak belõlem kihozni. Tavaly aztán a Demonstráció III-on szereplõ dalra úgy felkaptam a fejem, hogy rándulás lett belõle. Ha-ha! Most már egy komoly kiadóhoz tartoznak és benne van a pakliban, hogy egy remek lemezzel feljuthatnak az élvonalba. Úgy érzem, ha csak ezen múlik a siker, akkor a Junkies már készülhet is egy nagyobb méretû áttörésre, ugyanis a Nihil nagyon jó korong lett.

Maguk a punk’n’roll stílusban fogant dalok nem jelentenek akkora váltást a Káros az egészséghez képest, mint a szövegek. Ezen a területen ugyanis óriási javulás tapasztalható. A legjobb példa erre a Miért legyek más? C. dal. Ha nem szereted a zenekart és nem is érdekel az album, legalább az említett szám szövegét olvasd el! Erõs. Kíváncsian várom a Saját szavaikkal rovatot az istenes témájú Megváltó és az Ufók, istenek c. dalok miatt is. Sok jó nótát tartalmaz a Nihil, egy-kettõt megemlítenék, de szinte az összeset felsorolhatnám. Már most favoritom a lemeznyitó, slágeres Nem vagyok jól, a pár akkordos Minden mindegy (a legpunkosabb dal), a már ismert Ennyi kell, a lírai hangvételû Maszk, a ska dalrészleteket tartalmazó Miattad iszom te állat. A legnagyobb meglepetést a Sziget címû reggae nóta jelenti. Sajna, ez nekem nem jött be. A CD vásárlók annyi kiváltságot élvezhetnek a leendõ kazettatulajdonosokkal szemben, hogy hanghordozójuk végén ott van még a Nihil hangzásához igazított második lemezes Vesztettél is.

A Nihil lemez sokszínûsége már nem engedi, hogy a bandát egyetlen skatulyába szorítsuk bele. A kb. 70(!) perces anyag változatos és hallgatása rendkívül jó szórakozást nyújt. Szerezd be!